8. rész

Halihóó!! Itt vagyok megérkeztem az új résszel :D Ne harii :( tanulok írok tanulok tanulok és csak most lettem kész de remélem azért a rész kiengesztel titeket. Február 1. van vagyis Hazza drága születésnapja!!<3 Viszont így már nincs egy tizenéves tag sem a bandában :))
Tegnap pedig kijött az új klip is ami eszméletlen jó lett! ;)

Jó hétvégét nektek jelentkezek amint tudok, viszont csak 6 komi után.
U.I.: Nagyon Nagyon Boldog Születésnapot Harry Styles!!! <3<3<3<3 

Túl a meghallgatáson és túl a szereposztáson. Már egy hét sincs a suliból és már lezártak minket minden tantárgyból. A biosz beadandót még épphogy be tudtam adni. Lucas nem igazán volt segítségemre, de azért mégis örültem annak, hogy próbálkozott… sajnos nem csak a segítségével. Próbált minél közelebb férkőzni hozzám, de minden adandó alkalommal csak hárítottam. Ami pedig a meghallgatást illeti, Miss Darcynak „csodálatosan ellenállhatatlan” voltam –hogy őt idézzem– ezért nekem adta az egyik szerepet. Ezt a musicalt az egyik felsőbb éves diáknak köszönhetjük, aki minden évben megír egy darabot a sulinak. Ez a musical a 1800-as évek elején játszódik, a női főszereplője pedig halálosan szerelmes egy másik ország jövendőbeli hercegébe. A herceg viszont nem viszonozza az érzéseit, helyette inkább a hercegnő szolgálólányára vet szemet. A herceg és a szolgálólány a történet közepe felé egymásra találnak, a herceg pedig hazudik az érzéseivel kapcsolatban a hercegnőnek.

A vége pedig az lesz, hogy rájönnek, mi van a szolga és a herceg között, ezért még mielőtt megölnék a lányt, elszöknek, a hercegnő pedig öngyilkos lesz, mivel elhagyta őt a szerelme.

Nagyvonalakban ennyi. Én kaptam a szolgálólány szerepét, ami szerintem nagyon nagy megtiszteltetés volt. Ki van függesztve a parafafalra az előtérben, így mindenki láthatta ki kit alakít majd. Tina megkapta a hercegnő testvérének a szerepét, aki folyton azon lesz, hogy megakadályozza majd a románcunkat. A herceg szerepét még nem tudom ki kapta mivel én is csak Tinától tudom ezeket. Az utolsó, vagyis ezen a héten már nem igazán hordunk könyveket, de ha mégis kellene valami, a könyvtárba megtaláljuk. Mindenki a nyári programjait tervezi és a többiek által már két buliba is hivatalos vagyok a Tináén kívül. A musical szereplői közül Aaron hívott meg az ő ’suli záró’ bulijába, ahogy ő fogalmazott. A második pedig Kacy volt, aki tudomásom szerint egy medencés partit szervez.

Most, hogy belegondolok mégis lesz elég teendőm a szünetben.

­­–Milyen óránk lesz? És hol van Mercedes? –kérdezte mellőlem Tina, aki éppen a szekrénye ajtaján rendezte át a képeit.

– Matek és Mercedes nyaral. Már tegnap is mondta, csak gondolom nem figyeltél. Hol jár az eszed T? –kérdeztem becsukva a szekrényem ajtaját.

–Hát tudod van a musicales srác… az a szőke. –igazította meg az ujjatlan inge gallérját, majd egy mozdulattal hátradobta a válláról a haját. Az arcán egy kis pírt véltem felfedezni, de ezt rögtön átvette egy olyan arc, ami azt sugározta teljesen semlegesek az érzései a „szőke sráccal” kapcsolatban.

–Aaron? –húztam fel a szemöldököm, ami mellé egy mosoly is társult.

–Igen. –bólintott.

–Tetszik a srác ugye? –néztem körül a folyosón az említettet keresve, akit meg is találtam a folyosó végén. Szőke haj, kék szem és aranyos pofa. Tipikus jófiús kinézet. Viszont meg lehet érteni, mit esznek benne a csajok.

–Fogalmazhatsz így is Alice. –A hátam mögé bámult–vagyis pontosítanék–a folyosó végére, ahol Aaron állt és az egyik lány osztálytársával beszélgetett. Visszanéztem Tinára aki nagy levegőket véve szinte már fújtatott előttem amikor meglátta, hogy milyen nemű illető áll a kiszemeltje előtt.

–Szerintem aranyosak lennétek együtt. –vontam meg a vállam, majd hátat fordítva Tinának elindultam a termünk felé. Vagyis csak úgy tettem. Út közben megálltam Aaron mellett.

–Aaron mikor is lenne ez a buli? –szólítottam meg őt teljesen figyelmen kívül hagyva a mellette álló lányt. Aaron felém fordította világító kék szemeit és elmosolyodott. A kiugró falnak támaszkodott, kezeit zsebre tette és a jobb lábát keresztezte a bal előtt.

–Rögtön az első napra terveztem, vagyis most péntekre. A szüleim nem lesznek itthon, de nem kell róla tudniuk. Amit nem tudnak, az nem fáj ugye? –kacsintott rám, majd ismét elmosolyodott. A lány, aki eddig mellettünk állt, most sértődötten megfordult és elment.

Tinát kerestem a tekintetemmel, akit a szekrényeinknél hagytam és rögtön meg is találtam, amikor egy langaléta fiú elsétált előle. Még innen is láttam, hogy Tina pipiskedve próbált átlátni az embereken és nyomon követni engem a szemével, hogy mit is csináltam pontosan. Éppen egy luk keletkezett közöttünk és már tisztán látott minket és mi is őt.

Mikor leesett neki, rögtön elvigyorodott és elfordította a fejét, hogy senkinek se legyen feltűnő, amiért minket bámul. A ’senkinek’ alatt Aaront értem.

Mintha csak hallotta volna a gondolataimat, Aaron is odakapta a tekintetét ahova én néztem, aztán visszapillantott rám.

–Alice!

–Igen?­–kérdeztem hirtelen.

–Ő is jön, ugye? –bökött a fejével Tina felé.

–Tudomásom szerint még nem hívtad meg. –vigyorodtam el–lehet, hogy sűrű lesz a nyara szóval jobb, ha most teszed meg, mint később.

–Kösz Alice. –lökte el magát a faltól, majd egy intéssel elment mellettem és Tina felé vette az irányt. Még épp láttam a mosolyt az arcán, amikor elfordult.

Még néztem egy darabig, ahogy beszélgetnek, hiszen már szóba is elegyedtek egymással. WOHOOW éljen Tina!

A csengő élesen hasított a levegőbe és mindenki a saját terme felé vette az irányt, ami egy kisebb káoszt okozott mivel olyan helyen álltam, ahol pont nem kellett volna. Mindenki ott tört át ahol tudott, így pár embert széttiporva, köztük engem is. Nem igazán tudtam mozdulni a kiugró fal sarkából, de mikor végre erőt vettem magamon és elindultam, ezerszer megbántam.

A diákok, akik körülöttem voltak, szinte mind felsőbb évesek voltak. Valaki könyöke a gyomromat érte és háromszor–ha nem többször–tiportak a lábamra. De legalább most már tudom, hogy a suliban sok a súlyos egyén. Enélkül hülyén haltam volna meg.

Azt hittem már majdnem kikerültem a tömegből, amikor valaki karon ragadott és maga mögött húzva tört utat előttünk. Időm sem volt megnézni ki is ez előttem, aki még mindig a kezemet fogja. Csak mereven lefelé bámultam és figyeltem hova tegyem a lábam. Erősen kellett összpontosítanom, hogy mindig az ő lábnyomába lépjek. Fél perc se kellett és fellélegezhettem, mivel teljesen feloszlott a tömeg. Végre felnézhettem nem kellett a lábamra ügyelnem. Először a nagy göndör hajtömeget láttam meg, majd mikor megfordult láthattam az arcát is.

–Minden oké? –kérdezte kétségbeesetten. Amikor meghallottam a hangját, a gyomrom egy pillanat alatt összeugrott. Muszáj volt nagy levegőt vennem.

–Persze –válaszoltam fojtott hangon–Köszönöm, ez életmentő volt. –mosolyodtam el.

–Nem ütöttek meg sehol? Csak mert tudom, hogy milyen… már sajnos nekem is volt benne részem. –Szemeit nem vette le rólam, beszéde alatt végig engem nézett.

–Nem nem történt semmi komoly, minden rendben. –mosolyogtam rá.

Igazából, amikor nagy levegőt vettem elkezdett szúrni a hasam, de most már egész jó, a lábam viszont még mindig sajog.

–Oké, de ideje lenne mennünk, mert már csengettek. –azzal ismét megfogta a kezem (!!) és lefelé kezdett húzni.

A terem ajtaja elé érve kihúztam a kezem a kezéből és úgy léptem be az ajtón, amit Harry illedelmesen kinyitott előttem. Éppen biológia óra lett volna, de mivel már megint nem volt itt a tanárunk így mindenki azt csinált, amit akart. A legtöbben a telefonjukat nyomkodták vagy egymással beszélgettek. Az alapzaj meg volt, de senki sem ordítozott egymással.

Ahogy végigfuttattam a szemem a csoporton megláttam Kylet, aki egyedül ül a legutolsó padban és hátradőlve, csukott szemmel zenét hallgat a fülhallgatóján keresztül. A karjai összekulcsolva pihentek a mellkasán. Harry látta kit figyelek, majd miután rám nézett csak elsétált előttem és leült a helyére. Nekem is volt egy üres helyem Tina mellett. Mivel Tina láthatólag el volt foglalva Aaronnal, így a terem vége felé igyekeztem. Megálltam Kyle jobb oldalán lévő üres szék mellett és megböktem a vállát. Kyle kikapta az egyik füléből fülest és felült a széken, amin lecsúszott. Mikor meglátott ferde mosoly jelent meg az arcán.

–Szia Al. –köszönt.

–Leülhetek? –kérdeztem tőle.

–Persze. –mikor ezt kimondta visszacsúszott az előbbi pózba és engem bámult. Odafordítottam a fejem, és amit először észrevettem az egy halványrózsaszín madzag volt, ami a zsebében lévő telefonjától egészen a füléig ért és mindez egy pink kövecskékkel kirakott szívecskével végződött a fülében. Egy óriási vigyor terült el az arcomon és szimplán kényszerből fordítottam el a fejem, hogy ne törjön ki belőlem a nevetés. A kezemen lévő karkötőmet forgattam körbe-körbe, csakhogy eltereljem a figyelmemet, viszont a vigyor az még mindig ott volt az arcomon.

 –Cuki a fülhallgatód. –szólaltam meg végül, ismét ráemelve tekintetem.

Kyle kiszedte a másik fülesét is, rátekerte a telefonjára és zsebre tette.

–Tudtam, hogy ezt fogod mondani. –ingatta a fejét nevetve–Mikor megkérdeztem kinek van egy fülese kölcsön, csak Macy volt az, akinek tulajdonában állt ez a fülhallgatónak nem nevezhető izé. Innentől már gondolom érted.

–Így már minden világos. De attól még jól áll–nevettem fel.

–Nevess csak Alice, ezt még visszakapod. Jut eszembe–kap a fejéhez– múltkor lemondtad ezt a találkozó dolgot, és csak közölni szeretném, hogy ez a meghívás még mindig áll. –kacsintott rám.

–Persze, szívesen megyek. –a szavak gondolkodás nélkül kicsúsztak a számon. Nem mintha megbántam volna, csak így olyan könnyen kaphatónak éreztem magam.

–Tök jó. –bólintott. Akkor suli után megvárlak.

–Rendben, ott leszek.

Megfogtam a cuccom és lehuppantam Tina mellé, aki már nem beszélgetett Aaronnal.

–Na, mi a helyzet a szőke sráccal? –löktem meg a vállammal.

–Elhívott a bulijába!!

–Wow Tina! Ez tök jó, akkor mehetünk együtt is.

–Még szép, miért mit gondoltál? –vonta fel a szemöldökét, mire ezt csak egy nevetéssel nyugtáztam.

–Délután elmegyünk vásárolni? –fordult felém.

–Nem jó. Találkozok valakivel. –mosolyogtam.

–Micsoda? Kivel? Várj. Ne mondd meg. Hmm… Barchoba! Barna haj?

–Igen.

–Göndör?

–Nem. –A válaszomon egy kicsit meglepődött, de folytatta tovább.

–Hmm… barna szem?

–Igen.

–Itt ül a legutolsó padban és pont vele beszélgettél az előbb?

–Mi? Tina ezt honnan tudod? Még azt sem hallottad, hogy bejöttünk a terembe Harryvel. Akkor hogy vetted észre hogy kivel beszélek?

–Alice drága. Ki mondta, hogy nem vettem észre? –vigyorgott– Szóval Kyle… ez a találkozás magába foglalja azt is, hogy csak ketten mentek?

A számba haraptam és bólintottam. –Tina csak kikerekedett szemmel nézett rám.

–Alice van fogalmad róla, hogy az évfolyamunk leghelyesebb pasijával randizol??