1. rész

Sziasztok! :) Hát itt az új blogom, és annak az első része. A blog alakulóban lesz folyamatosan frissül. A kövi rész 2 komi után hozom. Jó olvasást :)) Páá xx

Új család érkezett a mellettünk lévő háztömb szélső lakásába. Az ablakommal szemben lévő ablaknak a redőnye időtlen idők óta le van húzva, ami egy kicsit ijesztő szokott lenni, ha néha esténként elfelejtem behúzni a függönyöm. A ház körül bútorok és megannyi doboz hever, amiket egy közepes éveiben járó nő és egy férfi pakol be a házba.  A sok akadály közt, egy 4 év körüli kisfiú száguld fel-alá a kis műanyag zöld motorján –idő közben a nevét is megtudtam, Mike– akire a szülei nem győznek rászólni gyorsasága miatt. Világosszőke, göndör fürtjei ide-oda ugrálnak, mikor belekap a szél minden egyes elrugaszkodás után. A húgomnak is van egy ugyanilyen motorja – aki szintén 4 éves volt a múlt héten– csak neki természetesen pink– aminek az oldalát sok színes virág díszíti. Saját kezűleg ragasztgattuk rá Lizzel, akinek apró kezei épphogy elfednek egy matricát.

–Kicsim! –hallottam meg anya hangját lentről, ami azonnal visszazökkentett –Kicsim, megint hangosan hallgatod a zenét?!

Rekordsebességgel csavartam le a hangerőt a hifimről és nyitottam ki az ajtóm szinte majdnem egyszerre. Másoknak a magány az, hogy egyedül lehet, nekem viszont csak egy gombnyomás.

–Igen anyu? –kiáltottam le, mintsem hogy megvárjam, míg feljön. Volt már rá példa, mikor összevesztem a szüleimmel, bezárkóztam a szobámba és nem jöttem elő akárhogy is kérték. Minél hangosabban dörömböltek, vagy beszéltek annál hangosabbra vettem a zenét, de akkor sem volt sok ’szülőmentes’ időm mivel nemes egyszerűséggel LEEMELTÉK a SAJÁT SZOBAAJTÓM. Ezért sem akarom, hogy ez még egyszer megismétlődjön.

–Megtennéd, hogy átviszed az új szomszédoknak a süteményt? –kérdezte kedvesen.

–Igen, máris megyek.

–Igyekezz, nem akarom, hogy kihűljön.

Mégis miért pont nekem? Mi közös van bennem és egy harmincas nőben?... vagy egy pasiba? Anyának sokkal könnyebb lenne. Vagy apa! Miért nem viszi át apa? A pasival, majd délutánonként összeülnének meccset nézni, mert bennük LEHETNE közös. Nem akartam magamra haragítani anyát, így gyorsan leszaladtam a lépcsőn és megnéztem milyen jó sütit fogunk feláldozni. Anya csinálja a legjobb sütiket a városban. Naná hiszen cukrász! Rengeteg felkérést kapott már a városi fesztiválokra, bálokra, vagy akár születésnapra. Sokszor segítek neki a munkahelyén is, ha túl sok dolga van, így én állok be a pult mögé. Igen anyámnak egy külön cukrászdája is van.

 Ahogy az utolsó lépcsőfokokat szedtem megéreztem a baracklekvár illatát… hát persze a kedvenc sütim. Puha vaníliás piskótalapok között házi baracklekvár. MIÉRT?

–Vehetek? –néztem anyára boci szemekkel, de mikor megláttam a szúrós tekintetét azonnal visszaszívtam.

–Felejtsd el. Nem szóltam semmit. –fogtam meg a tányért, majd ahogy megfordultam apával és Lizzel találtam szembe magam.

–Úúú, süti. –kapott le egy szeletet, amit azonnal megfelezett és a kisebb részét a húgom kezébe nyomta.

–Héé! Ők persze vehetnek?! –fordultam vissza anyához, aki kivett egyet a sütőben eldugott tartalékból és betette az hiányzó kocka helyére. Dugi süti. Nem is az én anyám lenne, ha nem tartana ilyet valahol. Még azt is el tudom képzelni, hogy minden szobában van egy eldugott széfje ahova egy csomó kaját tesz.  

Magam után becsukva az ajtóm, észrevettem, hogy már nincs itt a teherszállító autó és nem láttam kint egyetlen egy ládát sem. Csend uralkodott az utcában csak pár autó hajtott el az úton. A szomszéd ház tornáca minden egyes lépésem után nyekergő hangot adott ki addig, amíg meg nem álltam az ajtó előtt és nyomtam meg a csengőt. Pár pillanat múlva lépéseket hallottam és azt a nőt pillantottam meg a szúnyogháló mögött, akit az ablakból is láttam.

–Szervusz. Segíthetek valamiben?

–Ööhm… Üdv, anyukám sütött süteményt önöknek és ezt khmm… szeretném átadni. – mosolyogtam.  

–Oh, milyen aranyos, köszönjük szépen. Frank! –kiabált be hirtelen, amitől egy kicsit összerezzentem, majd a férfi sétált ki egy régi ronggyal, amibe a kezét törölgette.

–Drágám ő itt a szomszéd lány, aki hozott nekünk süteményt. Hogy is hívnak?

–Alice. Alice Milborrow –válaszoltam.

–Alice drágám ő itt a férjem Frank Styles, én pedig Anne Styles vagyok.

–Jó napot Mr. és Mrs. Styles, hát örülök a találkozásnak, de nekem most mennem kell. Viszlát! –köszöntem el sietősen. Nem tudom miért akartam gyorsan elmenni onnan de kezdett kínossá válni a helyzet.

 –Szia! Örülök, hogy találkoztunk! Remélem, megismerkedsz a fiammal is.

Ez volt az utolsó mondata, amit hallottam mielőtt intettem volna nekik egy utolsót és becsuktam volna a bejárati ajtónk.  

A fiával? Minek nekem megismerkedni egy 4 évessel? Máskor viszem magammal Lizt is, bár őt túlságosan szeretem ahhoz, hogy bemutassam nekik. Jó jó. Tudom, hogy elhamarkodottan ítélek, de egy kicsit furák ezek az új szomszédok. Ennyire nem látnák a korkülönbséget?

~3 nappal később~

Még két hét van a suliból, amit már mindenki úgy vár. Na, jó persze én is várom, de nem úgy, mint mindenki más az iskolában. Mindenki lesz valahol, csak én nem. Az odautazókat tengerparti nyaralók melletti Beach party… vagy csak simán tengerparti nyaralók várják! Az is valami vagy nem? Tuti, hogy én leszek az egyedüli, aki itthon fog ülni a szobájában és az első 2 hétben ki fogja olvasni a kötelezőket. Nem sok barátom van a suliban, ezért nem hívnak sokszor sehová, de Tina, akivel mondjuk, egész jól kijövök, nagyon aranyos, ellentétben a suli legmenőbb csajával, aki nem mást, mint Macy Artmenson. Folyton a gyengébbeket piszkálja, köztük engem is néha.  Ő persze a pom-pom lányok csapatvezére részben ezért is döglenek utána a pasik. Hát persze miért is ne döglenének, mikor tökéletes az alakja ott domború ahol kell és hosszú szőke haja minden lépése után megcsillan a napfényben.  –A suliban az a pletyka is járt, hogy tömi a mellét. Aki ezt kezdte el terjeszteni elég bátor lehetett.– De őt csak egy fiú érdekli. A focicsapat hátvédje Austin Blanston, aki nem mellesleg jól néz ki. Nahát, micsoda meglepő történet. Mint valami rossz amerikai film. A menő csaj és a menő fiú az álompár a suliban, akik minden lúzert kicikiznek. Ennek tetejébe minden nap a suliban egymás szájában turkálnak legalább 2 méter mélyen a tanárok szeme láttára is. Pfuj.

A programokhoz visszatérve Tina meghívott nyárra egy ott-alvós bulira néhány barátnőjével együtt, akik szerinte tök jó fejek. Igazából nem ismerem őket, de remélem velem is jó fejek lesznek és nem csak Tinával.

Szombat estére, vagyis ma hivatalosak vagyunk a Styles család vacsorájára a süti miatt. Egy kis édesség miatt ekkora felhajtást. Khm… hát, kíváncsi vagyok mi sül ki ebből.

Süti ≠ Vacsora
Vacsora ≠ Süti

Akárhogy nézem, ez nem egyenrangú. 


Kövessetek bloglovinon:
http://www.bloglovin.com/blog/9776941