3. rész

Sziasztook! :D köszönöm a komikat. A részhez most nincs semmi hozzáfűznivalóm. kövessétek a blogot a következő részt pedig 4 komi után hozom :) Páá xx

–Szia –köszöntem hirtelen, amitől rögtön megfordult és picit elmosolyodott. Húú de aranyos.

–Szia –viszonozta lassabban, mint én. Miután nem mondott semmi és csak ott álltam tehetetlenül, míg ő még mindig a poharát tisztogatta ezért én szólaltam meg először.

–Szóval…–ennyit tudtam kinyögni, mert elterelte a figyelmem az előbb tett mozdulata. Ahogy szabaddá tette két kezét a hajához nyúlt és felborzolta, miközben a fejét rázta, és egy elegáns mozdulattal a füle mögé simította azt. Mentsen meg valaki, mert megfulladok. Nincs levegő!!!!!!!

–Jól vagy? –kérdezte kizökkentve ezzel fulladásomból.

–Öhh, naná. Csak nem kéne ablakot nyitni? Elég fülledt a levegő itt. –Indultam az ablak felé, és amikor a kallantyún volt a kezem Harry odaszaladt hozzám és lefogta azt.

–Ne ne ne ne ne. Ki ne nyisd! –mondta rögtön mögülem. A kézfejem meleg volt érintésétől, szinte már forró. Úristen, fogja a KEZEM! Nem néztem hátra teljesen, csak próbáltam normálisan lélegezni az előbbi kétszeres sokk miatt. Először a hajrázás aztán meg ez. Most már tényleg nem kapok levegőt!!!

–Miért? –még a saját hangomon is meglepődtem annyira visszafogott volt.

–Mert itt van anyám vázája. Látod? –vette el a párkányról az egyébként ronda vázát. Hát… én nem sajnáltam volna az egy biztos–imádja ezt az ócska darabot, de szerinte értékes. Rómában vette.

–Ti voltatok Rómában? –kérdeztem teljesen meglepetten. Mindig is szerettem volna eljutni oda, de hogy már tudom, hogy ilyen ronda vázák vannak ott, tuti lemondok róla. Pff.

–Aha. –vonta meg a vállát. Hát elég lazán kezeli ahhoz képest, hogy nekem ez az ÁLMOM. Most már egy szertefoszlott álmom… az a váza ocsmány.

A nyitott ablaknál beszélgettünk tovább a csak úgy spontán témákról. Család, barátok, költözés és a többi. Igen a barátok. Nem mondtam el neki, hogy nem rajongnak körbe a suliba, és hogy az egyetlen, akivel jóban vagyok az Tina. Meg amúgy is… biztos cikinek tartaná. Szerintem az előző sulijában nagymenő volt a lányok szemében. Hiszen ahogy kinéz az… az elmondhatatlan. A göndör fürtjei a mosolya… és most furcsán néz rám, felnevet és integet a kezével az arcom előtt.

 –Jól vagy? –nevet fel megint és meglátom. Meglátom az arca két oldalán felbukkanó apró gödröcskéket. Azt hiszem ez a legédesebb dolog az arcán. MI?

–P-persze minden oké. – erőltettem magamra egy mosolyt majd próbáltam ismét ráfigyelni… Ami egy kicsit nehéz volt, de sikerült.

–Szóval igaz? –kérdezi, és szemével engem vizslat, a válaszomat várja. De mégis mire?

–Mi igaz? –kérdezek vissza furán. Most vagy ennyire nem figyeltem volna vagy nem kérdezett semmit. Lehetséges, hogy az elsővel kapcsolatos a válasz.

–Amit a sulidról mondtál az igaz? – néz rám teljes komolysággal még mindig ugyanúgy, ahogy az előbb. Most van lehetőségem letagadni az egészet, de akkor mit fog gondolni a családja? Hogy egy kis pitiáner hazudozó vagyok, aki szereti átverni az embereket csak úgy… hülyeségből? Ezek után a szemükben egy megbízhatatlan, kis hazug dög leszek. Na jó, ez elég durva feltételezés a családjával szemben!

A pult melletti fűszeres szekrénynek támaszkodik, egyik lábát keresztezi a másik előtt. A karjait összefonja a mellkasánál. Nagyot nyelek.

–Miért talán meghazudtolsz? –kérdeztem némi felháborodással, csak hogy éreztessem vele amit mondtam teljes mértékben igaz. Ha nem akarsz válaszolni, kérdésre csak kérdéssel válaszolj. Ezt is apától tanultam, köszi apu!  Harry furcsán nézett rám, majd percekig semmit sem szólt. Kezdtem kínosan érezni magam a bámulásától és a csöndtől, ami ránk telepedett, mikor lépteket hallottam a szüleink beszédével keveredve. Hála az égnek!!!

–Alice kicsim indulunk. Merre vagy? – hallottam meg anya hangját ezért sietve ellöktem magam az ablak mellől, még egyszer ránéztem Harryre és se szó, se beszéd csak otthagytam.

Remélem értette mit akartam ezzel. A sötét folyosón végig sétálva mosolyogtam az előbbi tettem miatt. Még soha nem hagytam ott sehol senkit, csak úgy. Ezt többet kéne csinálnom, tök jó érzés.

–Itt vagyok bocsánat csak a konyhában voltam. –mosolyogtam ártatlanul. Mindenki ott állt velem szemben; anya, apa, Liz, Mike, Mr. és Mrs. Styles, csak Harry volt még mindig ott ahol hagytam.

Anyu megköszönte a meghívást, a vacsorát és még ennek tetejébe agyon dicsérte a főztjüket is. Ilyen az én anyukám. Illedelmes, pedig tudja, hogy a krumpli túl volt főzve. Láttam az arcán mikor megkóstolta. A ház elé érve rá is kérdeztem a krumpli állagára mire csak ezt válaszolta.

–Borzasztó volt–súgta a fülembe eközben pedig éreztem a gyenge nyomást a kezével a hátamon–és most mosolyogj és integess–fordult hátra azonnal és lóbálni kezdte a kezét.

Én csak nevettem rajta és a kalimpálásán, majd egy utolsó intéssel végre az ajtónkon estünk be mindannyian.

–Indulás mindenki az ágyba! Holnap suli, ovi, munka. Alice segíts Liznek megmosni a fogát és átöltözni.

–Egyedül is tudom. – szólalt fel Liz.

Gyorsan felkaptam a húgom és felvittem a szobájába és ráparancsoltam, hogy ha nem most fogat nem jönnek az álommanók. Mint mindig most is hatott és spurizott is a fürdőbe.

–Szólj, ha kész vagy és jövök.

A szobámba ledobtam magam az ágyra és csak néztem ki a fejemből. Teljesen kimerített a mai nap. Suli meg a mai vacsora is. Plusz még a mai tesi órán Miss. Tucker suli köröket futtatott velünk, amik természetesen jegyre mentek. Még két hét. Ezzel vigasztaltam magam és léptem az ablakomhoz, hogy behúzzam a függönyeim és akkor észrevettem, hogy a szemben lévő ablak redőnye még fent van és fény szűrődik ki rajta. A szoba falai fehéren és kopaszon keretezték a szobát, amiben egy ágy és egy éjjeliszekrény állt. Csak ennyit láthattam mivel az ablak nem engedett többet. A lámpa fénye kiégett és egy sötét alak sétált el az ablak előtt mire én egy rántással takartam el magam a kíváncsi szemek elől. Igaz hogy én voltam a kíváncsiskodóbb, de nem akartam, hogy bárki megláthasson amint épp őt kukkolom. Félek, hogyha felnövök, egy pszichiátriai eset leszek.

A suliban mindenki az új diákról beszél, ki lesz az, melyik osztályba fog járni, fiú-e vagy lány. Mindenki egymás hegyén-hátán kombinál. Mi Tinával megőrizve a hidegvérünket sétálunk végig a szekrényeknél és csak halkan beszélünk, hogy más ne hallja. Még szerencse hogy a szekrényünket csak egy szekrény választja el. Tudunk észrevétlenül beszélni mindenről, amit csak spontán meg akarunk beszélni.

–Mi a véleményed erről a témáról? – kérdezi szinte már suttogva, amit így is alig hallok a kiabálástól.

–Majd csak kiderül mi lesz, de azt beszélik, a mi évfolyamunkra jön, vagyis egyidős velünk. – rántom meg a vállam.

–Tök jó lenne, ha lány lenne és nem olyan kőbunkó, mint Macy akkor lóghatna velünk.

–Erről csak álmodhatsz. –csukom be a szekrényem ajtaját– Milyen órád lesz?

–Matek. Délután a suli előtt várlak kettőkor.

A biosz órám dögunalom volt. Infóórán Mr. Sylvester megengedte, hogy azt csináljunk, amit akarunk, ezért felnéztem pár közösségi oldalra és válaszoltam Julienak az unokatesómnak, aki Amerikában él. Megbeszéltük, hogy nyáron eltöltök náluk 1 hetet és megmutatja nekem a környéket ahol laknak. Hát úgy látszik, mégsem maradok program nélkül a nyáron.

Ahogy megszólalt a csengő azonnal fogtam a cuccom és leszaladtam a biosz terem elé és megnéztem kivel osztottak párba. A falitábla előtt rengetegen gyűltek össze, majdnem 10 percig álltam ott mire végre megnézhettem a párom. Add, hogy lány legyen, add, hogy lány legyen!!!

Ilyen az én szerencsém. Hát persze hogy fiú!! A nevem mellett Lucas Williams állt. NA NE! Az osztály szívtiprója. Szinte az összes csajjal járt kivéve 4 embert, amibe én és Tina is beletartozunk. A másik kettő Savana és Mercedes. Savana a pom-pom csapatban is benne van csak ő nincs annyira elszállva magától, mint Macy és az összes többi Macy klón. Mercedes pedig nem tartozik a vékonyak közé, ezért kiközösítik. Szemetek! Beszélni fogok Mercedesszel.

ÚRISTEN!!!  Negyed három! Elkések!!!