4. rész

Sziasztok! Köszönöm a komikat aranyosak vagytok. :)) De egyre megkérnélek titeket. Mindenki legfeljebb csak egyet kommenteljen, mert nem fogom tudni naponta hozni a részeket, mivel el vagyok havazva.

Amit egyébként sajnálok. Előbb hoztam volna a részt csak ez a hétvégém és a jövőhetem is be volt és be lesz osztva. DE igyekszem. Iratkozzatok fel vagy kövessétek a blogot. ;) 

A következő rész 5 komi és 5 pipa után hozom!! Páá xx 

A következő héten a suliban szinte mindenki majd megőrült a meghallgatás miatt, ugyanis musicalt rendeznek az iskolában. Minden énekes-táncos tehetségű lány vagy fiú jelentkezhet, amit megtehetnek az előtérben lévő lapokon, ha felírják a nevüket. Ez az egész mizéria egy hétig tart; két napig lehet feliratkozni, Miss Darcy a harmadik negyedik és ötödik napon

pedig meghallgatást tart. Míg eldönti, kik töltik be a szerepeket –amire persze rászánja a hétvégéjét– addigra persze mindenki szét stresszeli azt a két napot, amire más a pihenését szánja. Komolyan. Ezt csak onnan tudom, mert az egyik negyedikes 2 teljes napig nem evett és az anyja eszméletlenül talált rá a földön, mivel leesett a vércukor szintje. Durva mi?

A suliban nagyon gyorsan terjednek a pletykák, így ez a kis incidens 1 nap alatt körbejárta a sulit és az emberek legalább egy hétig csámcsogtak rajta. Tina még a mai napig is felhozza a témát és a csajt szidja, hogy hogyan lehet ilyen felelőtlen és miért nem bízik magában egy kicsit. Tina teljesen magabiztos és tudja magáról, hogy tehetséges. Néha napján ez át megy egoistaságba, de attól még rendes és bírom őt. Tina tavaly is bejutott és el kellett mennem a meghallgatására, mert nagyon szépen megkért rá, én meg jó barátnő módjára belementem.

–Remélem, jó szerepet kapok. Ez a darab valami isteni lesz. –áradozott mellőlem az óra kellős közepén Tina.

–Tina inkább figyelj, majd megbeszéljük szünetben. –súgtam vissza neki.

Tina nem beszélt többet hozzám viszont egy papírlapot tolt a könyvem fölé. Na ne már!

Te nem akarsz jelentkezni erre a musicalre? Jó hangod van, lenne esélyed. Tök buli lenne együtt szerepelni.

~T

Tina le fogunk bukni, és nem, nem akarom teljesen leégetni magam!!!

A

Nem fogunk nyugi ne pánikolj és miért égetnéd le magad??

~T

Nagyon jól tudod, hogy lámpalázas vagyok, beégnék mindenki előtt!

A

Naaa… légysziii! Csak a kedvemért. Tök jó lenne.

~T

Nem!

A

Kérlek Alice!

~T

Hagyj békén! Így is nagyon figyel minket a tanár. VÉGE!

A

Nagyjából ennyi volt a magyar órai beszélgetésünk. A mai nap folyamán Lucas megkeresett és megkérdezte mikor érnék rá megcsinálni vele a biosz pármunkát. Két oldalas esszét kell írnunk a Tourette–szindrómáról. Megbeszéltük, hogy holnap átmegyek hozzá és megcsináljuk. A beszélgetésünk végén így köszönt el, idézem:

„Még látjuk egymást” – majd rám kacsintott és elsétált. Azt hiszi, hogy ettől elájulok? Akkor nagyon téved!! Pff.

Ebédidőben Tinával összefutottunk és a tálcával a kezünkben néztünk ülőhely után. Mikor megláttam, hogy Mercedes egyedül ül, és egy csokit majszol, azonnal eszembe jutott, hogy beszélnem kéne vele.

–Figyelj, nem ülünk oda Mercedeshez? –böktem meg a karommal Tinát, aki egy almával a szájában bólintott.

Az asztalhoz érve Mercedes csak futólag pillantott ránk mintha csak épp elmenőben lennénk mellette, majd mikor észrevette, hogy mereven bámuljuk őt megfogta a tálcája két szélét és felállni készült.

–Ne haragudjatok, már megyek is.

–Ne! Nem kell, maradj. Csatlakozhatunk hozzád? –kérdeztem tőle mosolyogva.

–P-persze, nyugodtan. –Mercedest teljesen meglepte a dolog, hogy valaki úgy szól hozzá, hogy nem piszkálják.

–Együtt járunk bioszra igaz? –kérdeztem tőle csevegve. Mercedes csak bólintott és tovább ült csendben.

–Van kedved ma velünk jönni egy italra suli után?

A lány a háta mögé nézett hátha valaki másnak beszélek, de amikor nem látott senkit maga körül visszafordult és halkan válaszolt.

–Most meghívtok valahová? Engem?

–Igen. –haraptam bele az almámba. A mellettem ülő Tina halkan hallgatta végig a párbeszédünket miközben a müzli szeletét bontogatta. Mikor észrevette, hogy Mercedes nem érti ezt az egész helyzetet, közbeszólt.

–Mercedes. Nem vagyunk olyanok, mint Macy nem akarunk kicikizni, csak ismerkedni szeretnénk. –magyarázta meg neki Tina mire csak egyetértően bólintottam kijelentésére.

–Akkor suli után találkozunk fél 3-kor.

Az óráim után a  sulikönyvtárba vettem az irányt, hogy Lucassal tudjunk miből keresgélni a feladatunkhoz. Ha nem gondolkoznék előre, akkor holnap csak ülhetnénk a szobájába és nézhetnénk ki a fejünkből. Ő az ideje nagy részét a közösségi oldalakon tölti és a barátnőivel. Igen, egyszerre 2-3 barátnője van és ezt úgy, hogy mindenki tud róla, csak a ’barátnők’ nem. Jó mi?

A könyvtáros nőnek intettem egyet és úgy haladtam tovább a sorok közt. A polcok közt egy-két diák álldogált csak pár könyvvel a kezében. Az egyik sorban egy lány üldögélt a földön 4 könyvvel maga körül. Biztos negyedikes. Az egyik részlegnél összefutottam Kylelal is a csoporttársammal, akivel együtt járunk kémiára. Az első évben epekedtem érte, de rájöttem, hogy semmi esélyem sincs nála ezért feladtam. Hiszen ő annyira helyes azzal a nagy barna szempilláival, amelyek keretezik a barna szemeit. A haja gesztenyeszínű és dús. A stílusa valami eszméletlen menő a barna bőr oldaltáskával és a sötétbarna bakancsával. A csuklóján fekete bőrkarkötőket hord és az egyiken pedig egy kereszt is fityeg.

Nem beszéltünk sokat csak egyszer szólt hozzám, akkor is csak a házimat kérte el. Rengetegen mondják azt róla, hogy szingli, de én nem hiszem el. Egy ilyen fiúnak biztos van barátnője. A lánynak csillogó szőke haja lehet és ragyogó kék szemei, tökéletes alakja és biztos okos is. Semmi esélyem nem lenne vele szemben.

A könyvek közt találtam két olyat is, amiből sok minden jól jöhet, de mivel előbb végeztem a gondoltnál, átmentem egy olyan részlegre, ami engem érdekel. A kezembe fogtam a regényt és tovább sétáltam a sorok közt. Ahogy megláttam egy régies kötésű könyvet levettem a polcról és elolvastam a tartalmát. A mondatok után felpillantva, a résen át megláttam egy ismerős arcot, aki épp egy kis lapocskát tartott a kezében. 
Ez meg mi a fenét keres itt? Ennek az ismerős arcnak göndör barna haja van, és elbűvölően aranyos arca. A cetliből mindig fel-felnéz a felső polcra. Ahogy elindult felém időm sem volt visszatenni a kezemben tartott keményborítós irományt, azonnal indultam a másik irányba. Mégis mit akar az én sulim könyvtárába?!

–Alice?

Végem volt. Amikor meghallottam a nevem a szívem egy óriásit dobbant és izzadni kezdett a tenyerem. Megfordultam és Kylet láttam meg magam mögött. Kicsit megdöbbentem, amikor elmosolyodott és közelebb jött. Hát ez…?

–Szia Kyle. –köszöntem neki zavartan. Most már biztos, hogy Harry észrevett.

–Gondoltam khm… csak köszönök. – vakarta meg a tarkóját és felnevetett.

Szinte elaléltam mosolyától, csak bámultam tökéletes arcát. A szemei elbűvöltek.

Térj észhez ne légy ciki!!!

–Oh értem és…

–Nem lenne kedved meginni valamit esetleg? A haverokkal elmegyünk holnap valahová.

Naná, a haverokkal.

Pár másodpercig csak némán álltam ott és ezerrel pörgött az agyam. Ha Harry észrevett biztos hallja a beszélgetést. Plusz még Kyle is? Alig néz rá lányokra, pedig egy csettintésre megkaphatná őket. És pont engem hív meg? Ez csak egy vicc.

–Nem tudom, nem hiszem, hogy…

–Esetleg átnézhetnénk a kémiát is. Van valami, ami nem igazán megy. –szólt közbe hirtelen. Tudja, hogy segítőkész vagyok és kihasznál. Erre nem tudok nekem mondani!!

–Rendben. –sóhajtottam.

–Holnap megvárlak a suli előtt. –ezzel megfordult és elsétált.

Balra tekintettem, de nem kellett volna. Utólag már meg is bántam. Két zöld szempár vizslatott, és ahogy pillantásunk összetalálkozott, intett egyet én pedig otthagytam. Ismét.